Sarolt

Sarolt fejedelemasszony [szerkeszt%C3%A9s]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Sarolt Géza nagyfejedelem felesége, az erdélyi Gyula leánya, Szent István anyja, Anonymus szerint Töhötöm (Tétény) dédunokája. Születésének és halálának körülményeit nem ismerjük. Gyermekei születési idejéből következtetve, születési idejét a 950-es évek második felére szokás tenni. Nevét a Sarold, Sarud, Sarród helynevek őrzik, ahol szálláshelyei lehettek.

Származása [szerkeszt%C3%A9s]

Sarolt annak a Gyulának a leánya, aki 950 után keleti rítus szerint keresztény hitre tért. Bizánci forrásból (Szkülitzész) tudjuk, hogy kevéssel Termacsu és Bulcsú bizánci követjárása után az erdélyi gyula szintén Bizáncba ment, ott megkeresztelkedett és magával vitt egy Hierotheosz nevű szerzetest, akit előzőleg „Turkia”, azaz Magyarország püspökévé szenteltek. Ennek alapján tehát az első magyarországi térítő-püspökség keleti rítus szerint létesült és felállítása Sarolta apjának, az erdélyi Gyulának nevéhez fűződik.[1] Bizonyos tehát, hogy Sarolta is keleti rítus szerint megkeresztelkedett.

Az egykorú bajor évkönyv viszont a lázadó kisebb Gyuláról, mint a testvéréről beszél – azaz nem, mint Anonymous, az unokatestvéréről –, ugyanígy István lázadó nagybátyjáról beszél Merseburgi Thietmar, aki nevét is megadja Prokuj alakban. Ebben az uj a régi magyarban szláv eredetű nagybácsi jelentésű szó van, tehát Sarolt testvére Prok lehetett, akinek nevét valószínűleg a Parajd, Parád helynevek őrizték meg.

Élete [szerkeszt%C3%A9s]

Géza 970 táján vette feleségül Saroltot. A kutatók többsége erre az időszakra teszi Géza nagyfejedelemségének kezdetét, de valójában ebben a kérdésben – források hiányában – becslésre vagyunk utalva. Ez azt is jelenti, hogy nem tudjuk, hogy Géza feleségének kiválasztása Géza vagy Taksony politikájának eredménye. Bizonyos azonban, hogy a magyar vezetés már ekkor tisztában volt a dinasztikus házassági politika jelentőségével, így mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy Géza felesége – mai szemmel nézve – belföldi előkelő családjából került ki. Ez csak úgy magyarázható, hogy a 10. század második felében már akkora volt az egyes országrészek különállása, hogy Taksony, vagy Géza országrészéből nézve az erdélyi gyulák országrésze már szinte „külföldnek” számított.[2] Feltehetően Géza a házasság révén próbálta befolyását növelni a Kárpát-medence keleti felében. A valóságban nem ez történt, nem Gézának sikerült teret nyerni Gyula országrészében, hanem Sarolta hozta el a bizánci kereszténységet a Dunántúlra.[3]

Géza országrészében a 970-es évek elején lendületesen indult nyugati térítés csakhamar alábbhagyott, majd kifulladt. 973. május 7-én meghalt a magyar térítést fontosnak tartó I. (Nagy) Ottó császár. Utódai, II. Ottó, illetve a III. Ottó helyett kormányzó Teophano anyacsászárné nem fordítottak figyelmet a magyarokra. A Gézát megkeresztelő Brúnó püspök és Pilgrim passaui püspök térítőpapjai elhagyták az országot, s nem sokkal később Querfurti Brúnó krónikájából értesülhetünk, hogy Magyarországon Sarolta, ki „az egész országot egy férfi kezével tartotta hatalmában”, vezetése alatt a keresztény hit „pogánysággal vegyült” és „rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen bágyadt kereszténység”. Nagyon valószínű, hogy az elfogult krónikás a fejedelemasszony kíséretében érkezett görög térítőpapok tevékenységéről írt ilyen lenézően. Tény, hogy Géza fejedelemsége alatt 995-ig nem létesült sem helyhez kötött püspökség, sem bencés monostor a Dunántúlon. Ezzel szemben nagyon valószínű, hogy Sarolta kezdeményezésére jött létre az ortodox veszprémvölgyi apácakolostor.[4]

Mutatnak nyomok arra, hogy Sarolt nem saját kezdeményezésére terjesztette a keleti rítusú kereszténységet, hanem bizánci állami segítséggel. Ebben az időszakban azonban a Bizánci Birodalomnak belső problémákkal kellett megküzdeni, így végül a keleti rítusú egyháznak nem sikerült megvetnie lábát Géza országában.

A fejedelemasszony férfias, határozott jelleméről több korabeli forrásból is értesülhetünk. Merseburgi Thietmar krónikája szerint Sarolt „mértéktelenül ivott”, a lovat „katona módjára ülte meg” és „egy embert hirtelen haragjában [%E2%80%A6] megölt.” Ezek az értesülések – ha figyelembe vesszük is a nyilvánvaló túlzásokat – nem egy ájtatos fejedelemasszony képét vetítik elénk. Nagyon valószínű, hogy a 90-es évekre az ország irányítása a már megöregedett Géza fejedelem kezéből Sarolt kezébe csúszott át.

A középkori magyar krónikák szerint Géza halála után Koppány feleségül kívánta venni Saroltot (levirátus). Koppány legyőzése után Sarolt további sorsáról semmilyen információnk nincs.

István király születése. Miniatúra a Képes Krónikából. A képen Sarolt aranykoronát vesz át Szent István vértanútól. A legenda szerint Szent István vértanú jövendölte meg Saroltnak, hogy fia fog születni, „akinek e nemzetségben először jár korona”.

Gyermekei [szerkeszt%C3%A9s]

Géza és Sarolt frigyét bőséges gyermekáldás kísérte. Három leány és egy fiúgyermekükről bizonyosan tudunk A szakirodalomban sokszor Géza leányának tekintik Vitéz Boleszláv, lengyel fejedelem második feleségét, az erről szóló forrás azonban csak annyit közöl, hogy Boleszláv felesége Magyarországról származott. Boleszláv 989-ben eltaszította magától magyar feleségét is, aki ekkor Bezprym nevű gyermekével Magyarországra költözött. Bezprym 1031 táján rövid időre lengyel fejedelem lett. Bizonyosan Géza és Sarolt leánya volt az a magyar hercegnő, aki Gavril Radomir, bolgár trónörökös felesége lett. 997 táján ő is hazatért és Magyarországon szülte meg fiát, Delján Pétert, akiből utóbb rövid időre bolgár cár lett. A gyermekek sorában 980 táján Vajk, a későbbi Szent István következett. Sarolt és Szent István későbbi viszonyáról semmit nem tudunk. Az bizonyos, hogy a három István-legenda közül egyik sem említi Sarolt nevét. Géza és Sarolt két későn, 990 után született leányának a kiházasítása már fiuk, István politikai céljait szolgálta.

Géza fejedelem második felesége [szerkeszt%C3%A9s]

A magyar krónikák mindegyike szerint Géza nagyfejedelem felesége és így Szent István anyja Sarolt volt. Lengyel forrásokban azonban található olyan értesülés, hogy Géza Lengyelországból kapott feleséget. Magyarázatként felvetődött, hogy Gézának két felesége volt és a kettő közül az első, a lengyel származású volt Szent István anyja. Padányi Viktor történész ennek bizonyítására a lengyel kútfőkön kívül a következő érveket hozta fel:

Géza első két leányának és utolsó két leányának születése között feltűnően sok idő telt el

A Saroltról a 990-es években szóló leírások nem illenek egy feltehetően negyvenöt-ötvenöt év körüli fejedelemasszonyra

Nehezen képzelhető el, hogy Koppány egy ilyen életkorú asszonyt kívánt feleségül venni, hiszen a fejedelemség elnyerésének nem volt feltétele a Sarolttal való házasság.

Az érveket a kutatók többsége nem találta meggyőzőnek, így a mai magyar történelemtudomány egységesen állítja, hogy Szent István anyja az erdélyi Gyula leánya, Sarolt volt.

Forrás / Source:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sarolt_fejedelemasszony

English:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sarolt

Sarolt

From Wikipedia, the free encyclopedia

Sarolt (c. 950 – after 997), wife of Géza, High Prince of the Magyars.

She was a daughter of Gyula of Transylvania, and was probably educated in the Eastern Orthodox faith. She was married to Géza, the son of Taksony, High Prince of the Magyars, who succeeded his father before 972.

Sarolt exerted a powerful influence on her husband and through him on the government[1]. Probably because of her Eastern Orthodox education, the Catholic missionaries were watching her suspiciously[2]. The chronicles accused her of drinking insatiably and even of commiting manslaughter.

After her husband's death, in 997, one of his distant cousins Koppány, who declared his claim to the leadership of the Magyars against her son, Stephen (Vajk), wanted to marry Sarolt, referring to the Hungarian tradition. Koppány, nevertheless, was defeated, and shortly afterwards Sarolt's son was crowned as the first King of Hungary.

Her name (šar-oldu) is of Turkic origin and means "white weasel". She was also called "Beleknegini" by her Slavic subjects that means "white queen"[3].

Marriage and children

1. before 972: Géza, High Prince of the Magyars (c. 945 – 997)

Judith (? – after 988), wife of the future King Boleslaw I of Poland

Margareth (? – after 988), wife of the future Tsar Gavril Radomir of Bulgaria

King Stephen I of Hungary (967/969/975 – 15 August 1038)

Unnamed daughter (? – after 1026), wife of Otto Orseolo, Doge of Venice

Gizella (? – ?), wife of the future King Samuel Aba of Hungary

[edit]Sources

Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói (IPC Könyvek, 1996)

Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század), főszerkesztő: Kristó Gyula, szerkesztők: Engel Pál és Makk Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994)

References

^ "In these days, he [Saint Adalbert] sent [a letter] to the High Prince of the Magyars, or rather to his wife who had been holding the whole country in her power with a hand of a man, and who had been governing everything owned by her husband" (Bruno of Querfurt: Sancti Adalberti Pragensis episcopi et martyris vita altera).

^ "Christian faith made its start under her direction, but the sullied religion mingled with paganism, and this idle and faint Christianity was turning worse than barbarism" (Bruno of Querfurt: Sancti Adalberti Pragensis episcopi et martyris vita altera).

^ Thietmar of Merseburg: Chronicon

Kristó Gyula

Karold, Doboka, Keán és társaik

Karolddal kezdem.Ő csak Anonymusnál szerepel. Megtudjuk innen, hogy „Gyula

két leányt nemzett, az egyiket Karoldnak (Caroldu), a másikat Saroltnak (Saroltu) hívták,

és Sarolt volt Szent István király anyja” (27. fej.). BÓNA ISTVÁN (Erdély rövid története.

Bp., 1989. 113—4) szerint Caroldu „Anonymus találmánya, pontosabban félreolvasásainak

egyike. Ahogyan a magyar Kalan névből a latin »Chalan« formát Salannak értelmezve

bolgár vezetéknevet alkotott, ugyanúgy alakította ki a Sarold »Charold« átírásából

Karoldot. De mivel a Sarolt ismert, más forrásokban általában szókezdő S-sel írott név

volt, a »Caroldu«-ból — jobb híján — »húg« lett”. E nézet mellé állt FEHÉRTÓI KATALIN

(MNy. 2001: 18), amikor ezt írta: „magam is BÓNA nézetét fogadom el. Karold, mint

Doboka is, P. Magister találmánya, nevük más forrásban nem található… Annak ellenére

kételkedem Karold létezésében, hogy MELICH JÁNOS kimutatta a Karold ’fekete menyét’

és Sarolt ’fehér menyét’ nevek bolgár-török eredetét”. BÓNA megállapításának úgyszólván

egyetlen elemével sem lehet mit kezdeni. Mindenekelőtt hibás a párhuzam azon része,

amely Karold neve „magyarázataként” analógiát vél felfedezni. A Kalan > Chalan >

Salan levezetés tudniillik több sebből vérzik. Először is nem tudni, a Chalan miért latin

forma. Továbbá Anonymus soha nem Salan-t, hanem mindig Salanus-t írt. Végül pedig

merőben koholt, hogy a Salanus egy Kalan-ból kiindulva állhatott elő. Ezzel szemben

BENKŐ LORÁND (MNy. 1995: 402—11) teljes joggal mutatott rá arra, hogy Anonymus

a Salanus nevet a Szalánkemén helynév első tagjából alkotta meg a latin -us végződéssel.

Ha az analógia egyik tartópillére összedőlt, nem állhat meg a másik elem sem. Túl ezen,

a részletek itt sem szólnak BÓNA mellett. *Charold írásképet ugyanis egyáltalán nem ismerünk.

Úgyszintén nem áll rendelkezésünkre *Sarold alak sem, csak Saroltu és Sarolt.

Adós maradt BÓNA annak megválaszolásával is: a névtelen jegyzőt mi késztette arra,

hogy egy állítólagos tévedést (félreolvasást) további hibával tetézzen, és a Sarolt névalak

félreolvasásából mintegy megkettőzze őt. Ténykérdés, hogy Anonymus egyértelműen

k é t leányt (duas filias) említett. BÓNÁnak tehát nem sikerült megingatnia Karold törté-

neti hitelét. Ez nem érinti azt, hogy a Gyula család Anonymus által közölt genealógiája

más ponton téves.

Forrás / Source:

http://www.c3.hu/~magyarnyelv/03-1/kristo.pdf

------------------------------

http://lexikon.katolikus.hu/S/Sarolt.html